Is. Meg Kubából is. És egyébként Ausztriából is. Viszont tök jó volt, megint. Ausztriában.
Jaj, ez megint nagyon "Zsuzsis", azaz anyás, szóval kicsit kifejtősebben: Egy hónapja elkapott a téli depi, meg a százévenemvoltunksehol érzés, és elkezdtem rágni Apa fülét. Aztán egész gyorsan kiderült, hogy rossz fület rágok, ugyanis Apa egy "De szeretnék elutazni valahova messzire, ahol meleg van!" mondattal megvolt. Nem úgy édes kicsi fia. Aki hallani sem akart repülésről, ami azért kicsit meglepő volt a könyvespolcán sorakozó repülős, meg repülőteres könyvek láttán. Viszont ahogy egyszer elhangzott, nagyon halkan, lemondóan az "Akkor menjünk Ausztriába?" mondat, elkezdett pakolni. Így jöttünk meg Kubából és Dubaiból. Ja, meg akkor már Bora-Boráról, és Fijiről is. És mentünk negyedszerre a Sonnenparkba, és most azért a 400 m Ausztriáért még egy útlevelet is csináltattunk Matyinak. Na jó, akkor még bíztam valami távolabbiban. De hiába.
Tél eleji ottlétünkhöz hasonlóan a mostani is csúszda révületben telt. Mivel mostanában az írás nem nagyon megy, készült inkább videó.
Az egyikben Matyi beszámol a "de nem féltem" sárga csúszdáról, amin érdekes módon az Apa-Matyi páros egyszer csúszott le az öt nap alatt, a csúszdázás ízét a harmadik napon elkapó Anyát pedig határozottan eltiltotta gyermeke a sárga csúszdától.
A másik videó pedig a 100 csúszás egyikét örökíti meg a még biztonságos de azért már igen izgalmas kategóriába sorolt kék csúszdán. Amin egyébként a harmadik napon, a full depressziós novellákra ráunva fejjel előre hason Anya is lecsúszott, amit Matyi egy eddig spontán soha el nem szórt "Anya, nagyon szeretlek téged"-del jutalmazott. Megérte.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése