Karácsonyi eszencia

Kiindulva abból, hogy a tavalyi Karácsonyról még mindig nem sikerült beszámolnom, egy gyors biztos, ami biztos összefoglaló, Matyi szavaival: "Ijuszta hozta bokort, ajándéngot!

Színek

Matyi nagy élvezetet lel a színek megnevezésében, és ezzel nincs egyedül, betegre nevetem magam, miközben össze-vissza handabandázva mondja a Duplo kockák színét: pijóóóóósz, zőőőőd, sááááága...

Szerda reggel bölcsibe menet beszélgetünk:

Anya: Nézd csak Matyi, ott sétál egy bácsi két kutyával!
Matyi: Egyik. Fehér.
Anya: Igen, ügyes vagy. És a másik milyen színű?
Matyi: Ződ!

Na, valljuk be, nem zöld volt. De bearanyozta a napomat, az biztos!

Barátok

Apa elkövette azt a hibát, hogy nem elég, hogy felvette, de még meg is mutatta Matyinak a Wall-e című filmet. Így most fájdalmasan hosszú Thomas hónapok, Apa szívének (is) kedves Verdás hetek, és tündérbogár Micimackó napok után (és mellett) Wall-e, azaz "kisz majkojó" is életünk része lett.

Apa (még mindig főként Jobi) és Matyi beszélget, Wall-e nézés közben:

Apa: Matyi, ki az az Eva?
Matyi: Kisz majkojó bajáttya.
Apa: És neked ki a barátod?
(Anya magában: vajon Zsombi, vagy esetleg Tábász Tábi?)
Matyi: Jobi.

Apa mostanság látványosan unja, hogy Matyu állandóan jobizza, de ez azért szerintem nagyon jól esett neki. Ha csak egy pillanatra is, de Zsombit lenyomni az átmeneti második helyre komoly teljesítmény!

Egyébként kisz majkojó Matyi első mondatának főszereplőjeként is bevonul a mi kis privát történelemkönyvünkbe: "Majkojó néz tévét." Talán szebb lett volna az "Édesanyám, úgy szeretlek, hogy szinte fáj!", de ez van, és még boldogok is vagyunk vele!

Bátor

Bölcsiből hazafelé jövet, kocsiban ülve. Jobb kezéről tudomást nem vevő BMW-s bácsi dudálásra és morgásra készteti Anyát. Aki aztán persze észbe kap, és szép szavakkal összefoglalja az eseményeket pici fiának:

Anya: Jajjj, buta bácsi, mit csinálsz??
Matyi: Tutúúú, tutúúú!
Anya: Butaságot csinálsz! Tututúúúúúúú!
Matyi: Anya bátoj! Tutúúúú!

Na hát azt, hogy Matyinak igaza van-e, nem tudom, de hogy annál szórakoztatóbbat, mint egy beszélni tanuló kisgyereket, a világon senki nem tud nekem mondani!

"Nagyi, gyejeee!"

A szokásos "Anya gyejeee!", vagy a ritka "Jobi gyejeee!" helyett erre ébredtünk péntek reggel. És nagyon örültünk neki!

Matyi ugyanis azt kapta Apa szülinapjára, hogy házhoz rendeltük Nagyit, majd a kellemetlen késéstől tartva elrohantunk otthonról, magukra hagyva a csoda párost. Így csak az autóban ülve volt lehetőségem arra, hogy elparázgassak kicsit azon, vajon hogy fogja Matyuka feldolgozni, hogy nem a mi idegeinket edzheti órákon át esti elalvás címszóval, hanem Nagyi "leteszem az ágyba, megsimizem a hátát és már alszik is" módszerét kényszerül elszenvedni.

Hogy sikerült? Természetesen tökéletesen! Nagyi részéről éjjel 1/2 1-kor megkaptuk az "ez a gyerek egy tündér" beszámolót, Matyu pedig reggel próbált minket félretolni a képből, hogy lássa, Nagyi ott ül-e még a nappaliban.

Még jó, hogy van ez a bölcsi, min paráznék, ha már a nélkülünk alvás is így megy??

Boldog születésnapot Apa!