Üdvözlet

Üdvözöllek kedves látogató Matyi világában! Ez lenne az a hely, ahol megpróbálom megörökíteni kicsifiunk egyre érdekesebb világának eseményeit. Önmagunk szórakoztatása, az emlékek későbbi felidézése a cél, de nem bánjuk, ha másnak is okozunk egy-két vidám percet...

2009. november 30., hétfő

Így hív most

Anyuszó, nyuszó-nyuszó Anyuszóóóó!

Tegnapi találmány, nem tudom honnan jött, de kész vagyok. Mondjuk még szebb lenne, ha estére nem csatlakozott volna be hozzá az Apuszó is, de így is nagyon komoly!

2009. november 29., vasárnap

Na ez az...

...egyik sunci pofa, amiért megveszek, elolvadok, fegyelmezni nem tudok. És úgy örülök, hogy végre sikerült lekapni!


A többire folytatódik a vadászat.

2009. november 23., hétfő

Álmok

Tegnap Matyi délutáni kis pihikéje 4 órásra sikeredett (mondjuk reggel hatkor már szigorúan kisautókat leltároztunk), így 3 óra elteltével megint rám tört a ritka, de annál sokkolóbb "bekapcsoltuk a légzésfigyelőt?" parám. Szépen belopóztam a szobájába, épp akkor fordult meg, és kiszólt álmából: "nyam-nyam"! Miről álmodhatott ez a kis pocak?

Erről eszembe jutott, leírom, milyen álmokba nyerhettünk már betekintés, vagy inkább befülelést. Legutóbbi kellemes egy éjszaka kellős közepén a csendbe hasító "vijjám" volt, ekkor gyanítom, hogy McQueen család Villám fiát szólította.

Aztán persze volt már olyan is, amitől majdnem sírva fakadtam, és szívem szerint csak szorongattam volna, és kitöröltem volna minden rossz gondolatot a kis fejéből. Ilyen volt, amikor egy nehéz délután után (mikor a kertben hiába szólongatta Zsombit, ő a nagyokkal focizott) éjszaka sírva kiabálta Zsombi nevét. Jajaj, ilyenkor szoktam úgy érezni, hogy nem vagyok én erre az anyaság dologra alkalmas!

De be kell vallanom, sokkal gyakoribban a vicces álomkiáltások, a kedvencem a több órás csöndet megtörő, teljesen éber Anyu deje! Lassan esedékes a ma délutáni, megyek is!

2009. november 16., hétfő

3+1 kedvenc szó

Lépjünk túl azon, hogy még mindig nem számoltam be alaposan arról, hogy Matyi bizony beszél és beszél és beszél, és csapjunk bele a "közepibe"! Szóval íme a 3 dobogós kedvenc szó, na és egy ráadás:

denejeje(denememe) - Denevér. Matyi erősen rácuppant a ("Nagyi, ezeket már megint honnan bányásztad elő?") Mi micsoda könyvekre. Ennek egyik előző századi kiadású "Ahogy az állatok látnak, hallanak és éreznek" kötetén díszeleg egy szép denejeje, no meg a régi kedvenc "Éjszaka a vadonban" is találni egy párat.

gaboly - Bagoly. Persze amint kiszúrta, hogy tetszik nekünk (nem volt nehéz, Jobi apu szétröhögte magát), nem nagyon hajlandó mondani, de azért Szabó Magda Ki hol lakik? című gyönyörűséges könyvével, no meg kis szerencsével elő lehet belőle valahogy csalogatni. Egyébként gabolyra hajaz gépa is, akit az unalmas felnőttek békának hívnak.

babacs-cs - Ezzel kellett volna kezdenem, annyira cuki! Kicsit nehezen jöttem rá, de aztán egy autó (akarom mondani személyesen Mr. King) tologatása során derült ki, hogy a baba-cs-cs bizony babakocsi! Csak hogy pozitív legyek, gondolom ez már megint egy olyan dolog lesz, amit nagyon fel akarok venni, de ezredszerre se fog sikerülni. Remélem, azért sikerül valahogy az emlékezetembe vésni, ahogy mondja!

És a ráadás: kosztos - Itt egy pillanatra azt hittem, önkritikát gyakorlunk, és ha már Nagyi szakácsnőnek hívja magát, akkor mi leszünk a kosztosok. De aztán kiderült, hogy a kosztos az csak koszos. De így is aranyos!

2009. november 11., szerda

Handabanda

Anyuka (is) kicsit behavazódott, így valahogy nem sikerült még sort keríteni annak az apró fejleménynek az írásos megörökítéséről, hogy Matyi elkezdett beszélni. Nem kicsit, nagyon!

Ennek köszönhetően most már nap mint nap olyan párbeszédekbe keveredünk, illetve olyan monológokat van szerencsénk hallani, melyekre Apa (pontosabban még mindig főként Jobi) jogosan mondja, hogy "na ezt már jó lenne Anyacica, ha leírnád gyorsan a blogba"!

Íme egy, szerintünk vicces volt, és biztos jó lesz majd pár év múlva felidézni:

Matyi sokat ad a megjelenésére, egy ideje gyakran fel is pattan a szobamérlegre, ellenőrizni az ellenőrizendőt. Tegnap is, ami külön jó, mert érdekelt, mi lett az eredménye a betegeskedéssel járó, Matyinál eddig soha nem tapasztalt étvágytalanságnak. Felpattan, ficánkol, lenéz, vár, vár, vár, (mérlegnek nem erőssége a sajtkukac testtömeg megállapítás), majd amikor felvillan az eredmény (14,1 kg), közli: Kilenc. Majd elégedetten leszáll a mérlegről.

Lehet, hogy nekem is így kéne? Felpattanok, várom, majd elégedetten konstatálom, hogy 52? És utána még gyorsan odapattanok az ajtófélfához, és lemérem az 1,80-at... Megfontolandó!